A
A
  • Angol
  • Magyar
  • 12 perc

Az AI mérnöki titkai: hogyan tervezd meg a jövő intelligens rendszereit

Felfedezzük, milyen mérnöki elvek segítenek hatékony mesterséges intelligencia rendszerek tervezésében, és milyen új szemléletet kíván az agentikus rendszerek fejlesztése.

Hat fontos elvet ismerhetünk meg, amelyek az AI rendszerek tervezésében és fejlesztésében alapvetőek, mégis ritkán kerülnek szóba a mérnöki közösségekben. Ezek a szempontok alapjaiban különböznek a hagyományos szoftverfejlesztés során használt elvektől, rámutatva az agentikus rendszerek sajátosságaira.

Az első felvetett kérdés az intelligens rendszerek állapotmenedzsmentje és a kontextus megőrzése, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy az ügynökalapú architektúrák hatékonyan működjenek. Felmerül az a dilemma, hogy miként tartható fenn az AI által szerzett tudás és tapasztalat újraindítás után is – ez új tervezési kihívásokat hoz felszínre.

A következő témakör az, hogy a sztochasztikus működés mit jelent a gyakorlatban: hogyan mérhető, rögzíthető és korlátozható az eredmények bizonytalansága akkor, amikor az AI már nem determinisztikus, hanem valószínűségi alapon működik. Milyen QA-módszerek segíthetnek ebben egészen a termelési környezetekig?

A hibafelismerés is új értelmet nyer, hiszen az AI rendszerekben a hibák sokszor rejtve vagy nehezen tetten érhető módon jelentkeznek, például „hallucinációk” vagy lassú rendszerszintű romlás formájában. Ezzel kapcsolatban felmerül, hogy hogyan érzékelhetőek a nem egyértelmű hibák, s miként lehet mérni a gondolkodás és következtetés minőségét.

Az erőforrások kezelése szintén új szemléletet kíván: már nem az azonos terhelés elosztása a cél, hanem az, hogy a rendszer képes legyen felismerni és megfelelően kezelni a különböző bonyolultságú és számításigényű feladatokat. Itt kérdések merülnek fel arról, hogyan optimalizálható a „képességalapú útválasztás”, és miképp lehet ennek megfelelően skálázni egy agentikus környezetet.

További jelentős kérdés, hogy a rendszer „egészsége” már nem bináris, hanem sokféle állapotot felvehet, például részlegesen működőképes vagy minőségromlást mutató állapotokat is figyelembe kell venni. Ennek kapcsán az auditálhatóság és a minőség folyamatos követése új kihívásokat támaszt.

Végül, az inputok validációja már nem egy egyszeri lépés, hanem folyamatosan, a teljes működés során szükséges, hogy a rendszer mindig visszacsatolást kapjon és ellenőrizhető legyen a beszélgetési állapot vagy a beépülő tudás minősége.