Az AI, különösen a ChatGPT körül rengeteg mítosz és félelem terjed, például az, hogy az ilyen eszközök lustává vagy éppen butává tehetik a felhasználókat. Népszerű hiedelem, hogy ha rendszeresen használjuk ezeket a szoftvereket, valójában kevesebbet dolgozik az agyunk, és idővel hanyatlik a gondolkodási képességünk.
Egy, az MIT által végzett kutatás is reflektorfénybe került; ebben EEG-vel vizsgálták a résztvevők agyi aktivitását, amikor különböző digitális eszközöket – például ChatGPT-t vagy Google keresőt – használtak írási feladatokhoz. Az eredmények rámutattak, hogy az AI-t használó csoportok másképp dolgoznak fel információkat, és kevésbé érzik tulajdonuknak az elkészült munkát, de a történet sokkal árnyaltabb annál, mint amit a hírverés sugall.
A témában felmerül, hogyan használhatjuk ki az AI erejét helyesen, hogy ne váljunk tőle passzívvá, hanem inkább kritikus, alkotó szemléletű felhasználókká váljunk. Vajon érdemes minden feladathoz az eszközt hívni, vagy fontosabb először saját gondolatainkra támaszkodni, és csak ezután bevonni a gépi segítséget? Szó esik olyan módszerekről, mint a „pre-think protokoll”, a kihívások módszere, az ellenőrzési kör és a kreatív korlátok felállítása. Ezek a stratégiák mind abban segítenek, hogy ne váljunk külső szemlélővé, hanem alakító szerepet töltsünk be a mesterséges intelligencia használata során.
Felvetődik, hogyan tudjuk társadalmi szinten megőrizni kritikai gondolkodásunkat és tényleges kapcsolódásunkat egymáshoz az AI elterjedésével. A videó számos példán és gondolatmeneten keresztül vizsgálja, hogy a gépi partnerség miként jelenthet valódi lehetőséget értelmes önkifejezésre, inspirációra és emberi kapcsolódásra. Mindez azt a nagy kérdést veti fel: vajon rajtunk múlik-e, hogy az AI hogyan formálja az emberiség tudatosságát és mindennapi életét?
