Az AI-alapú nonfiction könyvírás napjainkban egyre nagyobb problémákat vet fel: szerzők egyre gyakrabban használják az automatizált eszközöket, hogy régebbi könyvek tartalmát újrafogalmazzák vagy összefoglalják, ezzel elárasztva az online piactereket, mint az Amazon. Ez nemcsak a szerzői jogokat sértheti, de etikátlan versenyhelyzetet is teremthet, hiszen ezek az utánzatok félrevezethetik a vásárlókat.
Felmerül a kérdés: miért lenne szükségünk olyan könyvekre, amelyek nem adnak hozzá újat egy adott témához, csupán újrafogalmazzák a meglévő információkat? Különösen aktuális ez, amikor bárki, akár az olvasó is, néhány perc alatt elkészítheti ugyanezt az AI segítségével. Az is problémát jelent, hogy ezek a gyorsan összedobott könyvek gyakran nem járulnak hozzá a szakma fejlődéséhez, és nem tartalmaznak sem személyes élményeket, sem eredeti gondolatokat.
Az előadó két népszerű stratégiát mutat be, amelyek már az AI előtt is jelen voltak a nonfiction könyvírásban: az egyik az egy könyvre épülő üzleti stratégia, amely további szolgáltatásokra vezeti az olvasót, a másik pedig a hiánypótló, gyorsan elkészített sorozatok kiadása. Az AI azonban tovább egyszerűsítette és elterjesztette ezeket a megközelítéseket, ezért ma már szinte bármelyik rést pillanatok alatt betölthetik sablonkönyvekkel.
Az igazi kihívás így nem maga az AI, hanem az, hogy a szerző képes-e valami egyedit, személyeset vagy eredetit hozzátenni a témához. Kiemelt fontosságú a személyes márka építése, saját keretrendszer vagy megközelítés kidolgozása, illetve történetek és bizonyítékok beépítése a könyvbe. A beszélgetés arra is kitér, hogy a könyvre alapozott karrier ma már kevésbé életképes, ezért érdemes inkább egyedi tartalmakat bemutatni például YouTube-csatornán, és később ebből kiindulva könyvet írni.
