Képzelj el egy olyan gazdaságot, amelyben bármit képesek vagyunk előállítani, de senki nem tud semmit eladni. Erre a jövőképre figyelmeztet egy friss tudományos közgazdasági tanulmány, amely az AI elterjedésének veszélyeit matematikai modellekkel vizsgálja.
Érdekes módon a kutatás rámutat, hogy a tömeges automatizálás egyszerre jelent költségcsökkentést a vállalatoknak, és egyben spirálba is taszíthatja a gazdaságot, ahol a kirúgott dolgozók megszűnt fizetőképessége folyamatosan visszahat a keresletre. Ez a visszacsatolási kör akár teljes összeomláshoz is vezethet – mindezt anélkül, hogy bárki gonosz szándékból cselekedne.
A tanulmány azt is vizsgálja, hogy a népszerű megoldási javaslatok – mint például a feltétel nélküli alapjövedelem, tőkejövedelem-adók vagy átképzési programok – mennyire működőképesek hosszú távon. Az eredmények szerint ezek a módszerek önmagukban nem állítják meg a gépesítési versenyt és a lecsökkenő kereslet spirálját.
Mélyebben azonban egy olyan változóra mutat rá a tanulmány, amely mindent megváltoztathat. A kulcskérdés, hogy az AI által kiszorított munkavállalók milyen gyorsan és milyen minőségű új munkakörökbe tudnak beilleszkedni. Ha az áthelyeződés gyors és értékes, akkor a technológia virágzó jövőt is teremthet.
Felvetődik tehát az a gondolat, hogy az egész jövőnk azon áll vagy bukik: képesek vagyunk-e az automatizáció által megspórolt időt és emberi erőforrást valóban kreatív, emberibb munka irányába terelni, vagy hagyjuk, hogy az AI csak a megszűnő munkahelyek helyén űrt hagyjon maga után?
