Megismerhetjük Amerika egyetlen óriási ágyúcső-gyárának folyamatait és jelentőségét, amely a mai időkben különösen fontos szerepet játszik Ukrajna felfegyverzésében. A néző betekintést nyer abba, hogyan formálják és szerelik össze a nehéztüzérségi lövegek csöveit, mennyi időt és szakértelmet igényel ez a munka, valamint milyen kihívásokkal kell szembenézniük a több évtizedes berendezésekkel dolgozó szakembereknek.
Érdekes történelmi visszatekintés is elhangzik arról, hogy a második világháború idején több mint száz gyár készített fegyvereket az USA-ban, és milyen ipari átalakulások tették lehetővé a fegyvergyártás felgyorsítását. Az automatizáció folyamatosan növeli a termelékenységet, de a hagyományos mesterségbeli tudás még mindig elengedhetetlen a minőség biztosításához. Szemléltetésképpen bemutatják, hogyan vizsgálják meg a csövek minőségét, és mekkora felelősség hárul a gyár dolgozóira.
A gyártási folyamat aprólékosságán túl szó esik a haditechnikai fejlesztések hátteréről és az olyan állami befektetésekről, amelyek a modernizációt szolgálják. Felvetik a kérdést, miért maradt csak egyetlen ilyen specializált gyár az országban, és miért nem képesek magánvállalatok a piacra belépni. A haditechnika gyors változása, a piaci szereplők konszolidációja, valamint a megnövekedett katonai szükségletek jól illusztrálják, hogyan alkalmazkodik az ipar a háborús helyzetekhez.
A videó végigvezet a gyártás minden főbb lépésén; szó esik a csövek öntéséről, kovácsolásáról, egyengetéséről és teszteléséről, valamint a speciális festés és a végső szerelési folyamatok fontosságáról. Felmerül a katonai újrahasznosítás kérdése is: hogyan kerülnek régi, felújított fegyverek Ukrajnába, illetve hogyan működik együtt a hadsereg luxus technológiákat fejlesztő kutatóival. Mindeközben a film elgondolkodtat az automatizáció és az emberi tapasztalat közötti egyensúlyról is.
