Kétféle figyelem és két világkép bontakozik ki az emberi agy két féltekéje között. Az egyik, a bal agyfélteke figyelme, egy erősen leegyszerűsített, szinte mechanikus környezetet alkot: ebben a világban minden kis részekre van bontva, ezeket könnyen felismerjük és összerakjuk, de hiányzik mögülük az élő, kontextusba ágyazott jelentés.
A jobb agyfélteke úgy érzékeli a világot, mint egy összefüggő, folyamatosan változó és mély értelmű komplexumot, amiben minden mindennel összekapcsolódik. Az egyedi, személyes tapasztalatok jelentősége, valamint a holisztikus és morális dimenziók is hangsúlyosak ebben a látásmódban.
Felmerül a kérdés, hogy mikor melyik félteke uralja a gondolkodást, és minek köszönhető, hogy az egyik kizárólagosabbá válik bizonyos helyzetekben. Az interjú során előkerül, hogyan járul hozzá mindkét félteke az emberi tapasztalat teljességéhez, és milyen lelkiállapotokhoz, betegségekhez köthetők a féltekék eltérő működései.
Az is téma, hogy az egyes tudományok és művészetek hogyan kapcsolódnak a különböző féltekék működéséhez, és milyen ellentmondások vagy összhang található a racionális, részletekre bontó és a holisztikus, összefüggéseket kereső szemlélet között. Mindez alapvető kérdéseket vet fel arról, hogy mi a valóság, hogyan dolgozzuk fel, és milyen korlátok között tapasztaljuk meg.
