Képzeld el, ha a tudatosságod nem az agyad működéséből eredne, hanem egy végtelen mezőből sugározna rád, amelyhez ráhangolódsz – pont, mint egy rádióantenna, amely befogja a már létező hullámokat. Neves neurológusok és a kvantumfizika friss eredményei egyre több kérdést vetnek fel: vajon az agyunk csak egy vevőeszköz, és a tudat tényleg kívülről érkezik?
Olyan kutatók, mint Andrew Huberman, szokatlan kijelentéseket tesznek, feszegetve a tudomány határait – közvetlenül tapasztalt, megmagyarázhatatlan élményekről számolnak be. A legújabb MRI-vizsgálatok szerint bizonyos tudati aktivitások megelőzhetik az agyi aktivitást. Sok tanulmány született arról is, hogy az imádság vagy a fókuszált szellemi tevékenységek mérhető hatással vannak a valóságra, amit kvantumösszefonódással magyaráznak.
Mit jelent mindez a spiritualitás és a hit szemszögéből? Lehet, hogy a tudat – amit sok kultúrában Istennek vagy forrásnak hívnak – az anyagi világon túl létezik, és minden ember képes ráhangolódni erre az örökkévaló jelenlétre? Ez alapjaiban kérdőjelezi meg az eddigi szemléletmódunkat arról, kik is vagyunk valójában és mi az élet értelme.
Felmerül a kérdés: valóban létezik egy teremtő intelligencia, amellyel kapcsolatba léphetünk? Ha a hit és a tudomány ennyire közel kerültek egymáshoz, vajon milyen hatással lehet ez a jövő munkavégzésére, hétköznapi életvitelünkre, vagy akár a saját lelki egészségünkre? Az ember és a gép kapcsolata, az identitás, a szabadság és a valódi létezés szerepe mind terítékre kerül. A válaszok keresése során újfajta gondolkodásmód bontakozik ki, amely arra ösztönzi a nézőt, hogy saját magában is feltegye ezeket a kérdéseket.
