Az emberi szexualitás tudományos vizsgálata az elmúlt évtizedekben jelentős fejlődésen ment keresztül, miközben sokáig figyelmen kívül hagyták azokat a pszichológiai tényezőket, amelyek befolyásolják a vágyat és az izgalmat. A szexuálterápia korai megközelítései, mint például Masters és Johnson négyfázisú modellje, leginkább a testi reakciók ciklusait helyezték előtérbe, miközben a vágy kérdése háttérbe szorult.
Később Helen Singer Kaplan igyekezett pótolni ezt a hiányosságot, hangsúlyozva, hogy a szexuális vágy ugyanúgy kulcsfontosságú eleme az egész folyamatnak, mint az izgalom vagy az orgazmus. A neurobiológiai kutatások pedig bebizonyították, hogy a szexualitás egy bonyolult párbeszéd az agyi stimulációk és gátlások között, vagyis mind a „gázpedál”, mind a „fék” szerepet játszik.
Felvetődik a kérdés, hogy miért lehet valaki képtelen átélni a vágyat vagy az izgalmat még akkor is, ha elvileg minden inger adott. Az előadó számos mindennapi helyzeten keresztül mutatja be, hogy a szexuális öröm és vágy átélése mennyire függ a kontextustól, illetve a külső és belső állapotainktól, mint például a stressz, testkép, a kapcsolat minősége vagy aktuális érzelmi állapot.
Az előadás végül arra hívja fel a figyelmet, hogy az agy szerepe felülírhatja a testi reakciókat, sőt, a legnagyobb szexuális szerv valójában az idegrendszerünk – és annak működését alapvetően befolyásolja a környezetünk, a kapcsolataink és saját önértékelésünk is.
