1917 elején az Orosz Birodalom kaotikus állapotban volt: a háborús vereségek és a belső elégedetlenség egyre súlyosabbá váltak. A politikai ellenzék, köztük liberálisok, szocialisták és marxisták, különböző elképzelésekkel próbáltak változást elérni és a társadalom átalakításán dolgoztak. Egyesek a fokozatos reformokat támogatták, míg mások, mint Vlagyimir Lenin, radikálisabb forradalmi terveket szőttek.
Az orosz gazdaság gyors, de egyenlőtlen modernizációja súlyos szociális és politikai feszültségekhez vezetett. A parasztok és munkások elégedetlensége, valamint az értelmiség reformtörekvései végül sorozatos megmozdulásokat eredményeztek. 1905-ben már volt egy forradalmi hullám, de az igazi fordulatot az 1917-es események hozták el.
Ebben az évben két nagy forradalom is végigsöpört Oroszországon. A februári forradalom után két hatalmi központ alakult ki: az Ideiglenes Kormány és a Petrográdi Szovjet. Mindkét oldal mást tartott fontosnak, különböző társadalmi csoportokat képviseltek, és köztük állandó hatalmi harc folyt. Időközben a fronton lévő katonák és a hátországban élők egyre elégedetlenebbek lettek a háborús viszonyok és a mindennapos nélkülözés miatt.
Kiemelt kérdések merültek fel, amelyek választ kerestek: hogyan lehet békét kötni, ki képviselje a népet, sikerül-e földet juttatni a parasztoknak, vagy hogyan lehet szabadságjogokat biztosítani? A különböző politikai irányzatok – bolsevikok, mensevikek, szociálforradalmárok és liberálisok – eltérően képzelték el Oroszország jövőjét, miközben a tömegmozgalmak egyre radikálisabb irányba sodorták az eseményeket.
Az 1917-es orosz forradalmak által felvetett dilemmák és társadalmi folyamatok máig vitákat váltanak ki: forradalom vagy puccs? Célba ért-e bármelyik csoport, és valóban a nép érdekében történt-e mindez? Az ország végül egyetlen politikai erő uralma alá került, miközben az 1918-ra kibontakozó polgárháború újabb tragédiák és feszültségek elé állította Oroszországot.
