Az Angry Video Game Nerd legendás visszatérése a Dragon’s Lair NES-verziójához egészen az első benyomásoktól indul, ahol még a grafika is dicséretet kap, ám a kontrollok élvezhetetlensége hamar előtérbe kerül. A játékmenet során minden apró részletre kitér, legyen szó az idegesítő életvesztésekről, a hiányzó folytatási lehetőségről vagy a rejtett tárgyak abszurd kereséséről.
Különös hangsúlyt kapnak a frusztrációt okozó pályarészek, mint például az emeletekről emeletekre ugrálást követelő lift, ahol egy rossz döntés akár a játék elejére is visszavetheti a játékost. A videó feleleveníti azokat a játéktervezési döntéseket, amelyek minden józan logikát nélkülöznek: megbénító késleltetések, megtévesztő pontozási rendszer, életelvétel-döntések és „bónuszpályák”, amelyek inkább csapdák, mint jutalmak.
A kritika kitér arra is, hogy hogyan állítja szembe a játék a múlt nosztalgiáját a valóságos, máig tartó szenvedéssel, miközben visszatérő motívumként szolgál a kíváncsiság: vajon lehet-e igazán felülkerekedni a gyermekkor démonain, vagy örök kudarcra vannak ítélve a retró játékok szerelmesei?
Felszínre kerül az is, hogy mennyire igazságtalanul bánik a játék a játékossal, legyen szó a váratlan halálokról, eltűnő vagy becsapós tárgyakról, vagy éppen a váratlanul nehéz főellenfelekről. Végül a kérdés adott: vajon mennyire érdemes visszatérni ezekhez a régi, kínzó klasszikusokhoz – és mit jelenthet mindez egy modern játékos számára?
