Pandora világának újabb fejezetéhez érkezünk James Cameron rendezésében: a Sully család ismét az emberi invázióval szemben küzd. Ezúttal azonban a technológiai előny kérdése merül fel, amely drámaian megváltoztathatja az ember-Na’vi erőviszonyokat; a lehetséges fordulat, hogy a Föld emberei végre maszk nélkül is lélegezhetnének a bolygón, komoly tétet ad a harcnak.
Figyelemre méltó a film vizuális világa: a CGI látványvilág és az akciójelenetek új magaslatokat érnek el, és a filmművészet technikai fejlődése is központi téma. Ahogyan azt már megszokhattuk Camerontól, élethű részletességével a közönséget szinte a valóság illúziójába helyezi, miközben felszínre kerül a számítógépes animáció iparági problémáinak kérdése is.
A történetben kiemelt szerepet kap Spider karaktere, akivel kapcsolatban morális dilemmák, identitáskérdések és biológiai átalakulások is megjelennek, ezek egyaránt érzelmi és filozófiai feszültségeket teremtenek. Vajon mi történik, ha a különbözőségüket meghatározó akadályokat megszüntetik?
Az új, tűz Na’vi közössége egy teljesen eltérő kulturális és spirituális hozzáállást mutat az élethez, mint amit eddig láthattunk. Brutalitásuk és spiritualitástól való eltávolodásuk újfajta konfliktusforrást jelent, és a múlttól eltérő szövetségek kialakulására is lehetőséget ad. Vajon a történet ezúttal képes lesz továbblépni az előző részek tematikáján?
A zenei aláfestésen és a karakterfejlődésen túl a film formai és tartalmi megújulása is kérdésessé válik: vajon képes-e túllépni a sorozat a megszokott meder keretein, vagy csak a látvány adja el évről évre ugyanazt a történetet?
