Phil, a Wings of Pegasus csatorna elemzője izgalmas kérdéseket vet fel a modern zenei ipar gyakorlatával kapcsolatban. Részletesen vizsgálja, hogyan használják egyes előadók az autotune-t mind a stúdiófelvételek során, mind élő előadások alatt.
Az elemzés kiindulópontja egy, az interneten terjedő videórészlet, ahol egy híres énekesnő egy demófelvételét mutatja be. Bár a közönség ezt „nyers” hangzásúnak tartja, a szerző rámutat, hogy már ezen is felismerhető az autotune használata. Ez felveti a kérdést, mit is jelent valójában a „natív” vagy „nyers” énekhang.
Phil rámutat arra is, hogy a zenészek élő fellépései gyakran éppúgy autotune-nal készülnek, mint a stúdiófelvételeik. Elemzi a hangfrekvencia-kijelzőkön látható jeleket, amelyek egyértelműen bizonyítják a hangfeldolgozó technológiák jelenlétét. Közben fontos dilemmát vet fel: miért botránkozik meg sok rajongó, ha szembesül azzal, hogy élőben sem minden teljesen „valódi”?
A videóban előkerül a lip-sync, vagyis a tátogás kérdésköre is egy nagy sporteseményen rögzített fellépés kapcsán. A szerző azt is érinti, hogyan próbálják a kiadók és produkciós cégek eltitkolni a valóságot a közönség elől, és hogy ez milyen hatással van a zenefogyasztók elvárásaira és megítélésére.
Végül felmerülnek olyan kérdések: Mi számít valódi előadásnak? Van-e jelentősége annak, ha egy fellépés valójában csak színlelt? Miért vágyunk a tökéletesség látszatára a zeneiparban?
