Ez a tartalom az autókban található motorvezérlés fejlődését és az elektronika térnyerését vizsgálja, rámutatva, hogy a napjainkban is gyakran hallott kritika – miszerint túl sok a számítógép az autókban – valójában már évtizedek óta érvényes. A bemutatott példákon keresztül kiderül, hogy már a kilencvenes évek eleji, látszatra retró autókban is alapvető szerepet töltöttek be a motor működtetéséhez szükséges elektronikai rendszerek.
Felmerül a kérdés, hogy az elektronikus üzemanyag-befecskendezés, a vezérlőmodulok és a különböző érzékelők hogyan váltak nélkülözhetetlenné a motorok működésében – annyira, hogy ezen egységek hiányában egy négyhengeres motor csak egy élettelen fémhalmaz. A részletes magyarázatok során sorra kerülnek a korábbi, teljesen mechanikus rendszerek bonyolultságai, azok fenntartásának nehézségei és fejlesztési irányai, mint például a gyújtás időzítése vagy a különböző karbantartások szükségessége.
Külön hangsúlyt kapnak azok az érdekes technológiai váltások, amelyek megkönnyítették az autók üzemeltetését, és háttérbe szorították a rendszeres beavatkozásokat. Mindezek kapcsán felmerülnek olyan kérdések is, mint például, hogy mennyivel bonyolultabb egy hibrid vagy tisztán elektromos hajtáslánc valójában a megszokott benzines motorokhoz viszonyítva, illetve, hogy a sokak által bonyolultnak tartott központi számítógépek mennyivel egyszerűbbé is tehetik az autók használatát és karbantartását.
Az anyag kitér még a modern fedélzeti diagnosztika szerepére, feltárva, hogy a hibakódok olvasása önmagában még nem ad teljes körű információt a javításhoz, és szükséges hozzá a háttértudás is. Közben végigvezet azokon a döntő technológiai lépéseken és műszaki részleteken, amelyek révén a belső égésű motorok mára már szinte teljes mértékben elektronikusan vezéreltek lettek.
