Az előadás során Chloé Hayden arra világít rá, hogy az autizmusról alkotott képünk nagyban befolyásolt a filmek, a média és a társadalmi sztereotípiák által. Felidézi, hogyan hiányoznak a valódi, az autisták által saját maguk által alakított karakterek a tömegkultúrából, és milyen következményekkel jár, ha kizárólag szűkített, sablonos reprezentációkat látunk.
Saját tapasztalatai alapján Hayden beszél azokról az előítéletekről, amelyekkel diagnózisa után szembesült, és hogy milyen nehézségeket okozott számára a társadalmi elfogadás hiánya, valamint az, hogy mások gyakran csak a hiányosságokat vagy a problémákat látták az autizmusban. Ugyanakkor elmeséli, hogy milyen motiváció vezette arra, hogy megossza a saját történetét, és hogyan vált Ausztrália első nyíltan autista színésznőjévé.
A történet felveti a „funkcionális címkék” – mint a magas vagy alacsony működésű autizmus – kérdését, és rámutat arra, hogy ezek mennyire torzulnak a társadalmi elvárások és a kapitalista értékrend tükrében. Megkérdőjelezi, hogy helyes-e az emberek értékét pusztán a gazdasági hasznosságuk alapján meghatározni, illetve hogy valójában mit jelent „magasan” vagy „alacsonyan” funkcionálónak lenni egyik vagy másik élethelyzetben.
Fontos témaként jelenik meg a valóságos, árnyalt reprezentáció szükségessége a médiában, nem csupán egyes, „kicsit más” karakterek révén, hanem az autista emberek sokszínűségének bemutatásával mindenféle szempontból, beleértve a háttér, a támogatási igények és a kommunikációs módok sokféleségét. Hayden szóba hozza a folyamatos közéleti szereplés terhének ellentmondásait is, és kérdéseket vet fel arról, mit jelent valakinek elsőként lenni vagy példaképpé válni egy ilyen témában.
