Audrey Nuna nosztalgikus technológiai élményeit és pályafutásának meghatározó pillanatait idézi fel. Felmerülnek a gyerekkor emlékei, például amikor a 2009-es US Openen énekelt, és első technológiai tárgya, a Hit Clips is szóba kerül.
A beszélgetés során felvetődik, milyen gyorsan változott a zenehallgatás módja, és mennyire értékesek lehettek a rövid, azonban személyes technikai élmények, mint például a Tamagotchi vagy az I-Zone kamera használata. Audrey betekintést ad abba is, hogyan formálja művészetét a sci-fi inspirálta futurizmus, valamint a kilencvenes évek videoklipjeinek vizuális világa, amelyek egyúttal nosztalgikus érzéseket is képesek kelteni.
Szóba kerül az is, hogy az internetes generáció, például a YouTube-ra feltöltött feldolgozások milyen kapukat nyitottak meg, különösképp az ázsiai-amerikai előadók számára. Audrey szemléletesen beszél a kreativitás felszabadultságáról, amit a digitális korszak és a nemzetközi együttműködések hozhatnak egy előadó életébe.
A videó során kérdéseket vetnek fel a művészi önkifejezés, a digitális és analóg tech eszközök, illetve a gyerekkori és jelenkori inspirációk kapcsolatáról, miközben megmarad a személyes hangvétel és a nosztalgikus visszatekintés.
