Rengeteg tévhit és kívánság kering az audiophile közösségben, amelyeket a legtöbben igaznak szeretnének hinni, ám ezek mögött gyakran vágyak, pénzügyi megfontolások vagy az önérzet áll. A felsorolt példák egy része az audioiparban régóta visszatérő témákhoz kötődik: mennyire lehet megbízni a hi-fi kiállításokon történő bemutatókban, vagy hogy a drága berendezések valóban megérik-e az árukat.
Sokakat foglalkoztat az is, hogy vajon egy YouTube-videó képes-e visszaadni a hifi-berendezések közötti finom különbségeket, illetve, hogy van-e hallható eltérés a veszteséges és veszteségmentes zeneformátumok között. Kérdés az is, hogy mindennapi bútorok, könyvespolcok vagy szőnyegek képesek-e betölteni az akusztikus panelek szerepét, és hogy költséghatékonyabb termékek tényleg legyőzhetnek-e kétszer-háromszor drágább modelleket.
Az emberek gyakran védik döntéseiket azzal, hogy bagatellizálják a digitális technológiák vagy a nagyobb kiadások jelentőségét, miközben számos mítosz veszi körül azt is, hogy a zenerajongás mennyire szól ténylegesen csak a zenéről – vagy az eszközökről. Generációs különbségek és zenei ízlések ütközése is szóba kerül: egyes műfajok, mint a rap vagy elektronikus zene, éles elutasításban részesülnek a régebbi rajongók körében. Az online audiophile közösségek légköre is megosztó kérdés: vajon mennyire polgárbarát, vagy inkább kiélezett, éles vitákkal teli terep?
