Az aktuális videóban egy kísérlet részleteibe nyerhetünk betekintést, ahol négy HP 5061A típusú atomórát próbálnak olyan precíz állapotba hozni, hogy alkalmasak legyenek Einstein relativitáselméletéhez kötődő idődilatációs mérés replikálására. A résztvevők a híres 1971-es Hafele–Keating-kísérlet folyamatát követik, amelyben szintén ilyen modelleket használtak. A megbízhatóság érdekében több órát átlagolnak – ugyanúgy, mint az eredeti mérésnél.
Az órák beszerzése után az első kihívást azok javítása és helyes működtetése jelentette. A több évtizedes eszközök állapota nem volt megfelelő, ezért műszaki hibák, például elhasználódott alkatrészek, hibás erősítők, rossz kábelek, sőt a C-mező (C-field) vezérlők problémái adódtak. A javítás során részletekbe menően ismerhetjük meg, hogyan működnek a cézium-csövek, és miként lehet őket frekvenciára zárni, illetve hogyan detektálható a csúcs stabilitása és az azt befolyásoló zavarok.
Érdekesség, hogy a javítások során váratlan hibákba is belefutnak, például kontakthibás forgókapcsolók, amelyek a visszacsatoló áramkörökben okoznak anomáliákat. A javítások és beállítások után is maradnak rejtélyes frekvenciaugrások, amelyek eredetét nehéz feltárni. A videó több ponton körbejárja, hogyan lehet ilyen miniatűr instabilitásokat diagnosztizálni, és meddig lehet eljutni egy ilyen bonyolult berendezés helyreállításában és finomhangolásában anélkül, hogy modern, busznyi értékű laboratóriumi felszerelés állna rendelkezésre.
