Az Atomfall című játék egyedi megközelítést kínál a posztapokaliptikus világábrázolásban: nem a megszokott „bunkerből menekülés” áll a középpontban, hanem az, hogy a játékos bejusson a titokzatos, Interchange nevű létesítménybe. A fejlesztők – a Sniper Elite sorozat alkotói – szándékosan igyekeztek elszakadni a Fallout-hoz gyakran hasonlított stílusjegyektől, ugyanakkor több hasonlóság, sőt visszaköszönő elem is felfedezhető.
A történet szándékosan sejtelmes: egy amnéziás karakterként a brit vidék 1950-es éveiben ébredünk, és rejtélyes telefonhívások vezetnek minket a cselekményszálon keresztül. A világban különféle frakciók és érdekes társadalmi dinamikák alakultak ki – például katonai szervezet, fosztogató banditák és különös kultuszt követő csoportosulás.
Kiemelkedő eleme a játéknak a felfedezés szabadsága: a játékosok már a kezdetekkor szinte korlátozások nélkül térképezhetik fel a nyitott világot, miközben információmorzsákat – lehetséges célpontokat, raktárak helyét, kereskedőket vagy épp titkos mellékküldetéseket – gyűjtögetnek. Ezek a vezető szálak nincsenek egyértelműen fő- vagy mellékküldetésekre osztva, így minden nyom egyaránt izgalmasnak és értékesnek tűnik.
A játék mechanikái között a felfedezés szabadsága mellett a lopakodás, a harc és a túlélőelemek is fontos szerepet kapnak – bár ezek változó minőségű élményt nyújtanak. Miközben a közelharci fegyverek használata izgalmas lehetőségeket rejt, a lőfegyveres harcrendszer kevésbé kidolgozott, sokszor nehézkes.
Mindezeket áthatja az a rejtély, ami az Interchange körül forog, és a szabadon alakítható történetszálak végül jelentős döntésekhez vezetnek – a játékos oldalválasztásától függően különböző irányokba ágazhat szét a végjáték. A játék számos kérdést vet fel arról, hogyan találja meg minden játékos a saját útját, és miként alakítja a felfedezés élménye a történetet.
