Az 1988-as Atari Tubin’ játéktermi gép felújítása izgalmas kihívások elé állítja a restaurátorcsapatot. Egy forró nyári napon vágnak bele a munkába, miközben a műhely még nincs teljesen kész. Az egyik első kérdés az eredeti elemek megőrzése vagy cseréje: vajon megmaradjon a régi, megkövesedett rágógumi a gépen, vagy mindent fel kell újítani?
Felszínre kerülnek rejtett problémák: hiányos művészeti elemek, megerősített, korábban javított falapok, átalakított gombok, és egy modern LCD monitor is helyet kapott az eredeti CRT helyett. Egy ritka, 110 voltos, alacsony szériaszámú szekrény helyreállításán dolgoznak, ahol minden alkatrész egy-egy korszakot idéz. Az alkotók igyekeznek visszaállítani az eredeti, élénk színeket és a híres oldalsó művészetet – különös kihívás, ha hiányzik a referenciaanyag, de a ZX Spectrum kiadás dobozában váratlanul rátalálnak a keresett krokodilra.
A javítás során szó esik arról is, milyen bonyolult a videojelt kezelni, mivel a gép különleges 24 kHz kimenetet használ, amit csak néhány monitor tud megfelelően kezelni. Felmerül a kérdés: hogyan lehet modern eszközökkel vagy ügyes trükkökkel elérni, hogy a régi játék újra eredeti szépségében működhessen?
Külön említésre kerülnek az apró részletek, mint a 3D-nyomtatott alkatrészek vagy az olykor váratlan mentések, amikor egy oda nem illő képpel, majd a megfelelő vektoros ábrával tökéletesítik az oldalsó grafikát. A restaurátorok célja, hogy az érintetlen patina megmaradjon, de a játszhatóság is biztosított legyen.
Az epizód végén felmerülnek további kérdések: szerezzük-e meg a ritka monitort, használjunk-e modern, ívelt PC-monitort, vagy vegyünk ki alkatrészt egy másik klasszikus automatából? Mit tartogat a jövő – és vajon sikerül-e teljes értékűen helyreállítani ezt a különleges gépet?
