Az Atari 2600 BASIC Programming kazetta a korszak egyik legfurcsább termékének számít, amely egy programnyelvi interpretációval próbálta bevezetni a programozás világába a konzol felhasználóit. A néző betekintést nyer abba, hogyan lehetett megközelíteni a programozást egy három évtizeddel ezelőtti hardverrel, amelyen nincs dedikált billentyűzet, és csupán 128 bájt RAM áll rendelkezésre.
Felmerül a kérdés, hogyan lehetett egyáltalán kódot bevinni ezeknek a korlátozott lehetőségeknek a birtokában. Az Atari CX50 keyboard controller párok használatától kezdve a színes inlay-ekig, a megszokott BASIC-től eltérő szintaxisig, számos trükkről esik szó, amelyek segítségével mégis lehetőség nyílt egyszerű kis programok írására.
Érdekes, hogyan hozza ki a maximumot ebből a minimalista hardverből ez a BASIC verzió: néhány példaprogrammal próbálják ki a lehetőségeket, beleértve a változók kezelését, egyszerű matematikai műveletek elvégzését, hangok lejátszását, sőt, egy Pong-játék beírását is. A szerző külön kitér a vezérlők és a kezelőfelület megtanulására, amely meglepően gördülékenynek tűnik az idő előrehaladtával.
Szó esik a BASIC Programming történetéről, létrejöttének okairól, a „videószámítógép versus játék konzol” arculati dilemmáról, valamint arról, hogy valóban tekinthető-e programnyelvnek ez a korlátokkal teli interpretáció. Felteszik a kérdést: mennyit ér egy ilyen, rendkívül egyszerűsített programnyelv, és vajon tényleg ez a valaha volt legrosszabb BASIC?
