Az emberiség elsőként talán nem is bolygókat, hanem szabadon lebegő aszteroidákat fog terraformálni, vagyis élhető világgá alakítani. Ebben a megközelítésben nem hatalmas planétákat látunk el oxigénnel, hanem a Naprendszer apró, kavicsos, fémből és jégből álló égitestjeit gondoljuk újra, hogy ott élet alakulhasson ki.
A terraformálás aszteroidák esetén egészen más problémákat vet fel, mint egy bolygón: a gravitáció hiánya, az atmoszféra megtartásának lehetetlensége, valamint az instabil, halmozott szerkezet kihívást jelent a mérnökök és a biológusok számára is. Emellett felmerül, hogy hol húzzuk meg a határt: mikor beszélünk terraformálásról, és mikor inkább paraterraformálásról vagy bioformálásról?
Sok helyen már az első lépés egy aszteroida köré tekert szilárd háló vagy membrán lehet, amivel megakadályozzák, hogy a laza anyag elszökjön. Ezután következhet a kavernák vagy kráterek lezárása, a gravitáció pótlása forgó hengerekben vagy akár elképzelt, mesterséges gravitációs megoldások segítségével.
Az aszteroidák különleges lehetősége, hogy gazdaságosabban, gyorsabban és helyben végzett bányászattal, építkezéssel, majd közösségfejlesztéssel viszonylag gyorsan válhatnak civilizációs gócpontokká. Ezek a kis világok infrastruktúrát, ökoszisztémákat, mezőgazdaságot, közösségi tereket és ipart is magukba foglalhatnak.
További kérdés, hogyan hasznosíthatók helyben a nyersanyagok – például a fémek, víz, szén, foszfor –, miképp lehet kialakítani tartós élővilágot, mik a belső ökológiai, mérnöki és gazdasági megfontolások, amelyeket egy aszteroida világ születésekor mérlegelni kell.
