Milyen veszélyeket rejt magában egy-egy aszteroida Földbe csapódása? Egyes aszteroidák, például a Bering-tengeri és Behringer-kráterhez köthető objektumok különbözően viselkedtek: míg az egyik a légkörben robbant fel, a másik teljes erővel érte el a felszínt. Ez felveti a kérdést, hogy mi okozza ezeket az eltéréseket a viselkedésükben.
A radaros mérések segítségével, mint amilyeneket az Arecibo teleszkóp is végez, részletes információk nyerhetők az aszteroidák méretéről, tömegéről és összetételéről, még akkor is, ha csak néhány képpontnyi adat áll rendelkezésre. Ezek a paraméterek döntő fontosságúak, mert a sűrűségükből következtethetünk arra, hogy fémesek-e vagy kőzetből állnak, hiszen eltérő anyagok különböző fenyegetést jelentenek a Föld számára.
A videó visszatekint a Naprendszer formálódásának heves korszakára, amikor a bolygók kialakulásával párhuzamosan egy óriási törmelékgyűrű képződött a Mars és a Jupiter között, amelyből az aszteroidák is származnak. Ezek az égitestek különféle típusúak: vannak sűrű kőzetből állók, ritkább, de nagy tömegű fémesek és lazán összetapadt törmelékből álló ún. „rubble pile”-ok is.
Egyes aszteroidák, mint Bennu vagy Apophis, valójában nem tömör testek, hanem számtalan kisebb darabból álló, lazán összefogott halmazok. Bennu magyarul „svájci sajt”-ként is jellemezhető, hiszen belseje üregekkel teli, és akár 60%-ban is lehet üres tér. Ez a felépítés bizonytalanná teszi, hogy miként viselkednek a légkörbe érve: vajon egy nagy tömbben érnek-e le, vagy szétoszlanak számtalan kisebb darabra, amelyek mintegy kis „bombazáport” zúdíthatnak a felszínre?
Ilyen „rubble pile” típusú aszteroida esetében az is kérdéses, hogy milyen következményekkel járna, ha a tengerbe csapódna: vajon megóvnának minket az óceánok, vagy óriási szökőárat okozna, amely akár az egész Föld élővilágát is veszélybe sodorhatná?
