Az OpenAI közelmúltbeli fejlesztése, az „Astra” modell, meghökkentő matematikai áttöréseket ért el. Olyan, régóta megoldatlan problémákat sikerült átugornia, amelyek évtizedek óta akadályozták a tudományos haladást, és a világ vezető matematikusai sem tudtak rajtuk túllépni. A fejlesztők szerint ezek a megoldások nem marginális, hanem rendkívül jelentős akadályokat jelentettek a tudomány számára.
Az egyik kiemelt téma a magas dimenziós gömbcsomagolás, amely kritikus jelentőséggel bír többek között az adatátvitel és a kommunikáció technológiájában. Ezen túl az Astra egy másik, eddig megválaszolatlan kérdésre is választ adott: léteznek-e olyan „nonsafic” csoportok, amelyek véges eszközökkel nem közelíthetők? Ezek a példák azt mutatják, hogy az új AI modell valóban új tudományos szinteket képes elérni.
A beszélgetés során felmerül, hogy mit jelent ez az egész a tudományos közösségre nézve. Felvetődik a kérdés: ha a matematikai áttöréseket egyszerűen pénzért, tokenekért kapjuk, hogyan változik meg a kutatás értéke és az emberi hozzájárulás jelentősége? Az AI megoldások egyedi módon, több tudományterület összefűzésével találnak újszerű válaszokat, amit eddig egyetlen szakember sem tudott megtenni.
Vita bontakozik ki arról: valóban le fogják-e váltani a matematikusokat és kutatókat ezek a modellek, vagy inkább új szerepek és módszertanok születnek, amelyekben a gép és az ember együttdolgozik? Több neves matematikus – például Terence Tao – is kifejti véleményét a változó tudományos szerzői szerepekről, így az is felmerül, hogy a jövőben milyen lesz a „matematikus” hivatás, és hogy mennyiben szükséges az emberi intellektus a továbbiakban.
