Néhány hónappal egy pusztító hurrikán után a helyiek próbálják visszaterelni életüket a rendes kerékvágásba. Miközben a vidék természeti szépsége újra turistákat csábít, a közösség tagjai tragikus emlékeket, veszteségeket és nehézségeket dolgoznak fel.
A hatalmas árvíz a mindennapokat is újrarendezte: helyi vállalkozók újrakezdésre kényszerültek, önkéntesek segítettek a mentésben és a romok eltakarításában. A személyes veszteségek feldolgozása mellett az emberek szembesülnek a lassan csordogáló állami és szövetségi támogatásokkal is.
A társadalmat politikai ellentétek is feszítik: a vita főként a szövetségi támogatások mértékéhez és gyorsaságához kötődik, egyesek szerint a különböző elnöki adminisztrációk különbözőképp reagáltak a krízisekre. Mindeközben hangsúlyos kérdéssé válik a közigazgatás működése, a helyi infrastruktúra – például hidak – helyreállítása, illetve az, hogy hogyan lehetne hosszabb távon biztosítani a közösség védelmét és jólétét.
A közös baj mégis közelebb hozza az embereket: sokak számára az összetartozás, a helyi kultúra és az egyszerű emberi gesztusok jelentik a legnagyobb erőt a folytatáshoz. A közösségi élmények és a túlélés történetei ezeket a kérdéseket járják körül, miközben új kezdetek és régi sebek egyaránt jelen vannak a mindennapokban.
