A dokumentumfilm sötét képet rajzol a houstoni Harris County Jail valóságáról, amely kívülről nézve impozánsnak és modernnek tűnhet, belül azonban egészen más arcát mutatja. A film érzékletesen vezeti végig a nézőt a börtön hétköznapjain: csalóka, álablakos épület, túlzsúfolt körülmények és egy igazságszolgáltatás, amely gyakran hátrányba hozza a szegényeket és a kisebbségeket.
A történetek a reményvesztett rabok hangján szólnak, akik közül sokan nem is bűnösök, csupán nem tudják kifizetni a magas óvadékot, ezért hónapokat, sőt éveket töltenek előzetes letartóztatásban. A videó középpontjában az a kérdés áll: valóban ártatlan, amíg be nem bizonyosodik a bűnösség, vagy a rendszer eleve ellenséges a rászorulókkal szemben?
Feltárulnak a faji különbségek, az egyenlőtlenségek, amelyek miatt főként fekete és latin-amerikai nők és férfiak sínylődnek a börtönben. Az óvadéki meghallgatás szinte mechanikus, a vádlottak gyakran videóhíváson keresztül vesznek részt, esélyük sincs saját védelemre vagy támogatásra.
Fontos hangsúlyt kap a börtönben élő, mentális betegségekkel küzdők helyzete, akik sokszor egészségügyi ellátás helyett rácsok mögött töltik mindennapjaikat. A COVID-járvány újabb réteggel nehezítette az ott élők mindennapjait: izoláció, elzártság a szeretteiktől, embertelen körülmények és a betegséggel kapcsolatos elutasító bánásmód.
A film végig arra buzdít, hogy tegyük fel a kérdéseket: hogyan működik valójában ez a rendszer, lehet-e igazságos egy ilyen közegben valódi igazságszolgáltatás, és mit jelent valójában az, hogy ártatlan vagy, amíg a bíróság másként nem dönt?
