Az Ark Raiders szólómódja egyedi pszichológiai kihívások elé állítja a játékosokat, hiszen a barátságos és ellenséges viselkedés közötti döntések sokszor rendkívül személyes élményként jelennek meg. A játék nem direkt mondja meg, hogyan kellene viselkednünk, mégis minden pillanatban választás elé állítja a játékost: segíteni vagy ártani, bízni vagy gyanakodni.
A PvPVE mechanika ismerős lehet más lövöldözős játékokból, azonban az Ark Raidersben a moralitás és társas viszonyok új szintre emelkednek. A döntések mögött sokszor nem csupán játéktechnikai, hanem emberi tényezők állnak: egy balszerencsés tapasztalat egy korábbi fordulóban vagy éppen az aktuális lelkiállapot is komolyan befolyásolhatja, hogy a játékos ellenséges vagy együttműködő lesz-e másokkal.
A mesterséges intelligencia vezérelte robot-ellenfelek jelenléte, valamint az audiovizuális felépítés minden ütközetet intenzívebbé és kiszámíthatatlanabbá tesz, így a játékosok viselkedése is folyamatosan változik. Érdekes kérdésként merül fel, vajon mennyi a helye az önzetlenségnek egy ellenséges világban, és hogyan alakulnak át a társas dinamikák, ha egyedül vagy csapatban játszunk.
Az Ark Raiders közössége saját, íratlan szabályokat alakít ki: csapatban a biztonságérzet válik hangsúlyossá, míg szólómódban a társas viszonyok és hirtelen döntések szinte társadalmi kísérletté emelik a játékélményt. A különféle játékos-történetek pedig izgalmas kérdéseket vetnek fel az együttműködés, bizalom és árulás határterületein.
