Gareth hosszú éveken át tökéletesítette hifi rendszerét, minden apró részletet kihozva kedvenc felvételeiből, miközben a kristálytiszta hangzásra esküdött. Az ezüst összekötők precíz, részletgazdag hangképe azonban idővel valamiféle hiányérzetet hagyott benne; a zene tökéletes, mégis valahogy lélektelen maradt.
Egy esős délután elgondolkodott: vajon a tökéletesség tényleg mindent jelent? Mi történik, ha egy kevésbé műszakilag ideális, de más szempontból érdekesebb anyagra vált? Így rendelt egy szett aranykábelkészletet, amelyről a katalógus költőien azt állította, hogy átadja a zene lelkét. Bár a technikai paraméterek kevésbé voltak lenyűgözőek, a hangzás melegebbé és személyesebbé vált – mintha valami új dimenzió tárulna fel előtte.
Gareth a különleges hangzás hatására egyre szélsőségesebb zenei élmények után kutatott, az andoki népzenétől a mongol torokéneklésig, egészen az inuit vadászhimnuszokig. Ezek a megismételhetetlen pillanatok mélyen megrázták, miközben az érzékenysége szinte túlterheltté vált a megszokott mindennapi érzésekkel szemben.
Az intenzív zenei kalandok után egyre nagyobb űrt érzett magában, ezért végül a rég elfeledett, viseltes rézkábeleket vette elő, hogy visszataláljon önmagához. A monotónia és az egyszerűség lassan visszaállította érzelmi egyensúlyát, míg újra képes lett minden hangot és érzést őszintén megélni. A történet sok kérdést vet fel arról, hogyan befolyásolhatnak minket az aprónak tűnő technikai döntések, és mennyire összetett az élmény, amit egy egyszerű eszközváltás magával hoz.
