Adrian nagy fába vágja a fejszéjét: az Apple Lisa 25-ös számítógép felújítása mellett egy megfelelő CRT képcsőre is vadászik, hogy az eredeti megjelenéshez hű maradjon. Miközben a Lisa egyes fő alkatrészeire még vár, két potenciális CRT-vel is kísérletezik: az egyik az eredeti Lisa-ból származik, a másik egy kidobott fekete-fehér televízióból. Érdekesség, hogy ezeknél a régi monitoroknál nemcsak a fizikai méret, hanem a bekötési pontok, az üveg görbülete és az elektromos kompatibilitás is létfontosságú kérdések lehetnek.
Felmerül, hogy az erősen beégett képcső vagy az ismeretlen állapotú TV CRT alkalmasabb-e, illetve mik a különbségek a rögzítési fülek és a feszítőgyűrű, azaz az implóziógátló szerepében? Szó esik az adapterek szabványosságáról, a fűtőfeszültségek és rácsfeszültségek eltéréseiről, valamint arról, hogy a Macintosh Classic képes lehet eltérő méretű monokróm CRT-ket is meghajtani.
A teszt során kiemeli a képcsövek kibocsátási értékeit egy Koig TR850 teszter segítségével, illetve szemlélteti, miként jelentkeznek elhasználódási jelek, például képélesség-vesztés, halvány vagy beégett kép. Izgalmas kérdésként vetődik fel: hogyan lehet egy másik, de azonos méretű képcsövet úgy beépíteni, hogy az vizuálisan illeszkedjen, illetve mikor menthető a régi alkatrész egy rejuvenáló eljárással?
Az is felmerül, hogy miben térnek el a televíziós és számítógépes CRT-k, illetve mennyire kompromisszumos, ha a Lisa-ba nem tud ideális állapotú fehér foszfor képcsövet találni. A végső döntés előtt alaposan utánajár, milyen képet tudnak ezek a csövek produkálni egy Macintosh Classic áramköreivel meghajtva, és mi okozhatja a jelentős különbségeket az élességben és fényerőben. A témák a régi monitorok restaurálása, a helyettesítő alkatrészek beazonosítása és a klasszikus számítógépek vizuális autentikussága körül forognak.
