Különleges kihívással néznek szembe a videó szereplői: az Apollo-programból származó holdkomp kézi vezérlőt próbálják megjavítani, amelyet még a NASA is kilátástalannak minősített. Már a kezdeti vizsgálatok során ismeretlen problémákkal szembesülnek a forgási tengelyek körül, amelyek folyamatosan hibás értéket jeleznek, még használaton kívül is.
A szerkezet szétszerelése után feltárulnak a bonyolult mechanikai és elektromos megoldások, köztük a lineáris transzformátorok és a különféle kapcsolók. A szereplők részletesen bemutatják, hogyan működtek ezek az alkatrészek eredetileg az Apollo űrhajók fedélzetén, és milyen technológiai trükkökkel érzékelték a kormánykarokat.
Az egyik fő kutatási irányt az adja, hogy miért ad hibás jeleket a lineáris transzformátor a „yaw” tengelyen, amikor az elvárt folyamatos reagálás helyett csak bizonyos pozíciókban lép működésbe. Ez a hiba – mint kiderül – akár életveszélyes helyzetet is okozhatott volna egy holdra szállás közben.
A javítás során a szereplők mikroszkopikus hibákat kutatnak: például egyetlen hajszálvékony vezetékszakadás is hosszú perceken át tartó műszaki nyomozást igényel. Szó esik a szovjetből örökölt javítástechnológiákról, a NASA gyártástechnikai kompromisszumain keresztül az űrkutatásban rejlő extrém precizitásig mindenről. A javítás lépésről lépésre bontakozik ki: alapos forrasztási műveletek, precíziós összeszerelés, közben mindig fennáll egy újabb hiba lehetősége – mindezt profi laboratóriumi körülmények között élik át.
Felmerülnek olyan témák, mint a speciális 800 Hz-es lineáris transzformátorok ritkasága, a használt Apollo-alkatrészek egyedi felépítése, valamint a vezérlőrendszerek megbízhatósága. Tudományos kíváncsiság, kísérletezés és óriási precizitás jellemzi a videó minden pillanatát – emlékeztetve arra, hogy az űrtechnológiai hibák milyen következményekkel járhatnak.
