A korábbi holdraszállások sikerei és kudarcai nyomán indult el az Apollo 16 küldetése, amelyre három űrhajós hosszú éveken át készült, állandó tréningek és komplex szimulációk során. A legénység tagjai – John Young, Charles Duke és Ken Mattingly – korábban különböző drámai eseményeken keresztül szereztek tapasztalatot: Mattinglyt például az Apollo 13-ról orvosi okokból visszavonták, de később kulcsszerepet játszott a bajba jutott űrhajósok megmentésében.
Az indítás előkészületei során már komoly pszichológiai és biztonsági kihívások mutatkoztak, amelyeket a csapat humorérzékkel és összetartással igyekezett enyhíteni. A Hold felé vezető utazás során felmerülő technikai félelmek és az ismeretlenbe vetett bizalom feszültséget teremtettek, miközben a földi életet egyre távolibbnak érezték.
A leszállás előtt kritikus műszaki hibát diagnosztizált a csapat: a kormányzórendszer váratlanul hibásan működött. E kihívás során felmerültek az Apollo 13 emlékei és az azonnali vészforgatókönyvek lehetősége, miközben csak pár mérföld választotta el a legénységet a Hold felszínétől.
Az űrhajósok a felszínen új technológiákat és tudományos kísérleteket hajtottak végre, köztük az első holdbéli obszervatórium felállítását és a hőáramlás vizsgálatát. Az elektromos holdjárót nagy sebességgel tesztelték, miközben különleges pillanatok és földöntúli látvány fogadta a csapatot a kietlen felszínen.
Külön is szó esik a pszichológiai hatásokról, a Föld látványáról az űrből és arról a közös élményről, amely a küldetés során formálódott. Felmerülnek kérdések a technológia megbízhatóságáról, az emberi tűrőképességről, valamint arról, hogyan hat vissza egy ilyen élmény egy teljes közösség lelki világára és az emberiség jövőjére nézve.
