1967 januárjának egy hideg reggelén három amerikai űrhajós – Ed White, Roger Chaffee és Gus Grissom – lépett ki a kamerák elé, hogy megkezdjék az új Apollo űrkapszula tesztjeit. A felkészülés során a kapszulában tiszta oxigénnel teremtettek körülményeket, amelyek már orosz izolációs kísérletekből ismertek voltak.
A kommunikációs problémákkal induló teszt során a szakemberek folyamatosan próbálták fenntartani a kapcsolatot az űrhajósokkal, de a hálózati hibák zavart és feszültséget szültek. Már ekkor felmerült a kérdés, hogyan fog működni a kommunikáció egy távoli holdmisszió során, ha a földi bázison is akadozik az összeköttetés.
Miközben a bent tartózkodók küzdöttek a hibával, váratlanul tűz ütött ki a kapszulán belül, amely pillanatok alatt végzetes lett. Az eseményeket követően felmerült a felelősség kérdése, és vizsgálatok indultak az Apollo 1 tervezésével, a tiszta oxigén használatával és az éghető anyagokkal kapcsolatos döntések miatt.
A tragédia következtében rengeteg kritika érte a NASA vezetését és mérnökeit. A kivizsgálás során újabb kérdések vetődtek fel: hogyan történhetett meg egy ennyire megelőzhető baleset, ki mulasztott a biztonsági előírások terén, és milyen következtetéseket érdemes levonni az emberes űrrepülés további tervezéséhez?
