Egy mélyen személyes és megható beszélgetés bontakozik ki, amelynek középpontjában a szülői odaadás, kitartás és a családi összefogás áll egy nehézségekkel küzdő gyermek támogatásában. A főszereplő visszaemlékezéseiben felidézi, hogyan volt kénytelen az apja nap mint nap energiát és empátiát fektetni abba, hogy segítsen neki feldolgozni az iskolai kihívásokat, az elszigeteltséget és a zaklatást.
Felszínre kerülnek a diagnózis elhallgatásával, a címkézés kerülésével kapcsolatos dilemmák, valamint az, hogy ez miként befolyásolta a gyermek önképét és fejlődését. Valós példákon keresztül tapinthatóvá válik, milyen mély nyomot hagyhat egyetlen családon belül egy tag küzdelme, és hogy a nehézségek miként terhelhetik meg a testvéreket is.
Szó esik a szociális készségek tanulásáról, a szülők és tanárok szerepéről a gyermekek támogatásában, valamint arról, hogy mennyire változott az autizmus diagnosztizálásának és elfogadásának társadalmi háttere az elmúlt évtizedekben. Felmerülnek olyan kérdések is, hogy vajon a címkézés vagy éppen annak elkerülése lehet-e hasznosabb a fejlődés szempontjából.
Érdekes gondolatok hangzanak el arról, mi adhat erőt a szülőknek a legnehezebb időszakokban, valamint arról, hogyan válhatnak a személyes nehézségek egy reménykeltő, mások számára is inspiráló történetté. A családi összetartás, a karakter és a kitartás öröksége végigvonul a történeten, számos megható, elgondolkodtató példával.
