Az anyagi érvényesülés lehetősége az Egyesült Államokban látványosan megváltozott az elmúlt évtizedekben. Ha egy átlagos amerikai család 1985-ös költségvetését összevetjük a 2022-es évivel, kiderül: a legtöbb kiadás az inflációval együtt nőtt, ám a lakhatás, az egészségügy és a gyermekgondozás jelentősen drágábbá vált, még az inflációt beleszámítva is. A háttérben megugrott a fogyasztói hitelállomány, nőttek a diákhitelek, és ezek a terhek egy generációval korábban még alig léteztek.
Eközben egyre többen érzik azt, hogy a felnőtté válás hagyományos mérföldkövei – mint az önálló lakhatás, az ingatlanvásárlás vagy a családalapítás – jóval nehezebben érhetők el, mint szüleik idejében. Bár a millenniumi nemzedék vagyoni helyzete papíron javulni látszik, a „fantomvagyon” érzése terjed: a valós jóléthez nem elegendő a megnövekedett papírvagyon.
Erősödik az anyagi bizonytalanság érzése is: az ingadozó munkaórák, a magas lakás- és bérleti díjak, valamint a kiszámíthatatlan gazdasági környezet nem csupán a kiadások növekedését, hanem a családok jövedelmének kiszámíthatatlanságát is erősítik. A fiatal generációk számára az előző nemzedékekhez képest egyre több akadály nehezíti az előrelépést és az anyagi stabilitás elérését.
A helyzet árnyaltságát tovább fokozza a közbeszédben gyakran visszatérő kérdés: vajon felelőtlen költekezésről van-e szó, vagy rendszerszintű problémák okozzák mindezt? Megoldások keresése helyett a beszélgetés számos kérdést vet fel az egyéni lehetőségek, a társadalmi választások és a közösségi támogatás szerepéről a gazdasági túlélés és boldogulás terén.
