Ebben az izgalmas bútorfelújítási folyamatban megismerhetjük, milyen kihívásokkal jár egy antik szalonkanapé gondos helyreállítása. Elsőként előkerülnek az életkor-meghatározás nehézségei: a külső jegyek és az anyagok nem mindig árulkodnak egyértelműen a darab eredetéről. A műhelymunka különleges figyelmet fordít a kanapé felépítésére, a szerkezet lazább és szorosabb illesztéseire, valamint a számos, évek során keletkezett sérülés nyomainak feltárására.
További érdekesség, hogy a faanyagban galvanizált bogarak miatti szerkezeti károkat (féreglyukas, elkorhadt részek) is orvosolni kell. Felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet úgy helyreállítani a bútor stabilitását és felületét, hogy a javítások ne rontsák el az eredeti megjelenést.
Az egyes szerkezeti elemek szétbontása után kiderül, mely részek eredetiek, melyeket cseréltek már korábban, illetve hogyan illeszthetők vissza szakszerűen az illesztések. Az is kérdés, hogyan lehet úgy új faforrásokat, ragasztókat és epoxit használni, hogy azok harmonizáljanak a 18. századi darab maradványaival.
Külön figyelmet kap a felületkezelés: kísérletezés folyik különböző tölgy- és diópácokkal, viaszokkal és sellakkkal, hogy a bútor értékes, antik patinája ne vesszen el a restaurálás során. Az is izgalmas témát jelent, hogy mennyi piszok és kor az, amit még érdemes meghagyni, illetve hol húzódik a tisztíthatóság határa az autentikus látvány megőrzése érdekében.
