Tom Johnson műhelyében mindig zajlik az élet; most éppen nagyobb felújítási munkálatok folynak. Miközben lánya egy asztalos géphez készít kiegészítő asztalt, Tom egy különleges javítás előtt áll: egy régi, értékes, roll top típusú íróasztal helyreállítására készül.
A tárgy múltja összetett, hiszen családi örökségről van szó, amely hosszú éveket töltött a pincében, ennek nyomait pedig magán is viseli: vízkár, repedések, laza részek és elgyengült szerkezet nehezítik a feladatot. A restaurátor nem szeretné teljesen átpolírozni vagy az asztal eredetiségét kockáztatni, hanem a funkcionalitás és az esztétika visszaállítására fókuszál.
A munka során előkerülnek tipikus problémák: a hátlap szakszerű eltávolítása, ragasztott és szögelt részek szétbontása, szerkezeti javítások, tambour-sínek helyreállítása és a zármechanizmus működésének vizsgálata is. Tom közben egyedülálló szerkezeti megoldásokkal találkozik, amelyeket régi bútorkészítő mesterektől örökölt munkadarabokon figyelhet meg.
Mindez felveti a kérdést: egy antik, érzelmi jelentőségű bútordarabot hogyan lehet úgy restaurálni, hogy múltja, karaktere és szellemi értéke is megmaradjon? Vajon modern anyagok alkalmazása (mint például az epoxy) elfogadható a régi szerkezetekhez? Mely pontokon engedhetünk az eredetiségből a tartósság érdekében?
