Az anyag–antianyag-hajtóművek ötlete sokáig csupán a tudományos fantasztikum világához tartozott, de napjainkban egyre több kutatás és fejlesztés teszi lehetővé, hogy a valóságban is közeledjünk ezekhez a technológiákhoz. Az energiatermelés terén az antianyagüzemanyag szinte páratlan hatékonysággal rendelkezhet, de a létrehozása és tárolása továbbra is óriási kihívást jelent.
Miközben népszerű tévhitek övezik az antianyag alkalmazását, a tudomány világában egyre pontosabban sikerül meghatározni, hogy milyen részecskéket lehet előállítani, hogyan lehet őket lassítani, majd csapdába ejteni anélkül, hogy azok megsemmisülnének. Az olyan létesítmények, mint a CERN Antiproton Decelerator, úttörő szerepet töltenek be ebben.
Bemutatásra kerülnek az antianyag-konténerizáció technológiai megoldásai, például a Penning-csapda és a mágneses minimumcsapda alkalmazása. Ezek segítségével már lehetőség nyílik néhány antianyag-atom rövid idejű tárolására, de hosszabb távú megőrzésük továbbra is komoly akadályokba ütközik.
A videó azt is taglalja, milyen elméleti lehetőségek állnak jelenleg az űrutazás előtt, legyen szó pionrakétákról, elektromágneses meghajtásról vagy éppen az antianyaggal katalizált nukleáris pulzusmeghajtásról. Szó esik arról, hogyan váltak valósággá a laborban elkészíthető, stabilabb antianyag-formák, és hogy milyen áttörések lennének szükségesek az intersztelláris űrutazás tényleges megvalósításához.
Foglalkozik továbbá azzal, hogyan lehetne a Föld körüli térségben található természetes antianyag-forrásokat – például a Van Allen-öveket – felhasználni üzemanyagként, illetve felmerül az űrbéli antianyag-bányászat gondolata is.
