Andrej Karpathy gondolatébresztő felvetéssel indul: hol húzhatjuk meg a határt a mesterséges intelligencia és a hagyományos számítástechnikai megoldások között? Felvetődik, hogy az AI valójában a modern számítógépes eszközök fejlődésének természetes folytatása, nem pedig egy éles váltópont.
Olyan példák kerülnek előtérbe, mint a kódszerkesztők, szintaxiskiemelés, típusellenőrzés, vagy akár a keresőmotorok működése – ezek mind az automatizáció különböző szintjeit jelentik. Érdekes kérdésként adódik, hogy például miért nem tekintjük a keresők rangsorolási algoritmusait az AI részének, ha azok évtizedek óta mesterséges intelligenciához hasonló működési elvekkel rendelkeznek.
Szóba kerül az „autonómia skála” gondolata is: az ember egyre magasabb absztrakciós szinten dolgozik, miközben a gép fokozatosan több részfeladatot automatizál helyette. Felmerül, hol van az a pont, ahol már ténylegesen mesterséges intelligenciáról beszélünk, és mi számít még csak fejlett eszköznek vagy szoftvernek.
