Egy új, költséghatékony kézikonzol kerül bemutatásra, amely a kettős képernyős Nintendo DS élményt szeretné elérhetővé tenni az emuláció világában. A friss modell, noha nem gyorsabb az elődjénél, sok fontos fejlesztést kínál, például kényelmesebb fogást és prémium érzetet keltő műanyag felületet, valamint nagyobb és magasabb felbontású képernyőket.
Az eszköz hardveres specifikációi kompromisszumokat rejtenek: csökkentett memóriával és kizárólag microSD tárhelymegoldással dolgozik, így főként Linux rendszert támogat, de egyes, fejlesztés alatt álló Android-verziók is használhatók lesznek hozzá. A felhasználónak lehetősége van saját játékgyűjteményének egyszerű feltöltésére, sőt az eszköz dobozából különféle extra tartozékok is előkerülnek, mint például egy stylustartó – amely az eredeti konzolra emlékeztet – vagy különböző színváltozatok.
A vezérlők átgondolt fejlesztésen estek át: a gombok kellemesen kattannak, az egyetlen analóg kar szintén a könnyebb DS-játékokat célozza. A beépített hangszórók tisztább élményt nyújtanak. Az új kijelzők élesebb képet és élvezetesebb játékélményt biztosítanak, különösen a DS pixelgrafikás címjeinél. Ugyanakkor bizonyos 3D-s játékoknál vagy magasabb szintű emulációnál kompromisszumokra kényszerülhet a felhasználó.
A tesztelés során kitér a stylus használhatóságára is, amely bár nem hozza teljesen az eredeti érzést a kapacitív kijelző és a gumis vég miatt, mégis meglepően pontos – például ritmusjátékok vagy érintésközpontú alkalmazások esetében. A szoftveres élmény jelenleg egyszerű és szerényebb funkciójú, de várható, hogy egyedi firmware-fejlesztések javítanak majd mind a teljesítményen, mind a beállítási lehetőségeken.
Összességében számos érdekes kérdést vet fel a kézikonzol, például: valóban szükség van-e ezen kompromisszumokra a költségekkel szemben? Mennyit számít a modern kijelző és az ergonómia a nosztalgikus DS-élményhez képest? Miként állja meg a helyét a piacon, ahol a nagyobb teljesítményt kínáló – ám drágább – rivális eszközök is feltűnnek?
