1643 nyarán Padua utcái véressé váltak egy anatómus, Johann Wirsung meggyilkolása nyomán. Az indíték? Egy alig ismert szerv, a hasnyálmirigy kutatása, amely a kor tudósai között heves rivalizálást szült. Az együttműködés helyett egyre inkább gyanakvás és féltékenység uralta a tudományos életet.
Az évszázadokon át elhanyagolt hasnyálmirigy szerepéről az ókori görögöknek és rómaiaknak is eltérő elképzeléseik voltak, ám igen lassan történt előrelépés a valódi funkció felismerésében. Hírneves orvosok – mint Vesalius és Fallopius – ütköztették nézeteiket arról, vajon mit is csinál pontosan ez a szerv.
Később rengeteg izgalmas kísérlet indult: boncolások, mikroszkópos vizsgálatok, sőt, olykor véres személyes konfliktusok sorakoztak a hasnyálmirigy köré. Felfedezések sora vezetett ahhoz, hogy megértsük az inzulintermelés folyamatát és a cukorbetegség eredetét.
A 20. század elején új korszak kezdődött: kanadai kutatók állatkísérletekkel próbálták feltárni, hogyan lehet hatékonyan kezelni a cukorbetegséget. Véres versengés, személyes konfliktus, Nobel-díjjal végződő tudományos dráma – minden adott volt egy fordulatos történethez. De miért ennyire ellentmondásos a hasnyálmirigyhez fűződő viszony a tudomány világában? Milyen felfedezések és viták vezettek az inzulin előállításához? És miért jelent még ma is kihívást a gyógyszerhez való hozzáférés?
