Ebben az epizódban egy művész osztja meg a saját, háromlépéses módszerét, amely segített neki gyorsan fejlődni az anatómia rajzolásában, így akár emlékezetből is képes pontosan visszaadni minden izmot. Lényeges szerepet kap a gesztusrajz, mint alapvető gyakorlat, amely kezdőknek és haladóknak is más-más módon segít fejleszteni a megfigyelőképességet és a térbeli érzékelést.
Szó esik arról, hogyan kell kiválasztani a megfelelő referenciafotókat, miért érdemes kerülni a túl bonyolult pózokat tanulás közben, és hogyan lehet hosszú távon több információt megtartani a használt referencia minőségének köszönhetően. A személyes tapasztalatok mellett tanácsokat ad arra is, hogyan lehet a gesztusrajzból komplexebb karakterrajzokat és anatómiai ábrákat fejleszteni anélkül, hogy a modelleket másolnánk.
Szintén érdekes gondolatokat vet fel a művészi fejlődés tempójáról, az önreflexió szerepéről, valamint arról, hogyan lesz a rajzolás gyakorlása szórakoztatóbb és felszabadítóbb, ha nem cél a tökéletes utánzás. Végül rámutat arra, hogy a kontextusba helyezett anatómia tanulás mennyivel emlékezetesebb, mint a puszta memorizálás, és praktikus tippeket ad a mindennapos fejlődéshez.
