Ez a videó az Amstrad CPC-re készült legrosszabbul sikerült arcade játékportokat mutatja be, különös figyelmet fordítva arra, hogy mely technikai és dizájnhibák tették őket kiábrándítóvá. Áttekinti, hogy a korabeli hardver korlátai, mint az alacsony FPS, a lassú görgetés, az inputkésleltetés vagy az irányíthatatlan karakterek mennyire ellehetetlenítették a játékélményt.
Részletesen kitér több klasszikus arcade cím, például a Rastan, a Double Dragon vagy a Wonder Boy Amstrad-változatára, rámutatva, hogyan sikerült némelyikből élvezhetetlenné váló, vagy csak gyengén animált, monoton színvilágú változatot készíteni. A különböző játékok különféle problémákkal küzdenek – van, ahol egy színes, de rideg világ, máshol a felismerhetetlen sprite-ok vagy alig játszható vezérlés rontja a játékot.
Felmerülnek olyan érdekes kérdések, mint hogy mennyire lehet átemelni az arcade hangulatát 8-bites mikroszámítógépekre, vagy miért jellemző, hogy gyakran a Spectrum verziók gyenge portjait másolták át az Amstradra. A megszólaló szerző emellett megosztja élményeit a zenék, hangeffektek, színpaletták vagy épp a játékterek méretének eltéréseiről is.
Az összehasonlítások során a videó kiemeli, hogy ettől függetlenül vannak pozitívumok – néhol szép a grafika vagy jók a hangok –, de a súlyos játékmeneti kompromisszumok miatt ezek mégsem elégségesek egy jó „arcade experience” átültetésére. Az elemzés gondolatébresztő lehet minden retró játékrajongó számára, aki szeretné megérteni, hogyan fordulhat elő, hogy ugyanaz a cím ennyire eltérő minőségben jelenhetett meg több 8-bites gépen is.
