A Hold felfedezése továbbra is kiemelt érdeklődést élvez, különösen az utóbbi évtizedekben, amikor az ember nélküli űrszondák és leszállóegységek új korszakát éljük. A múlt század technológiai vívmányai, mint például az Apollo-program, mind mérföldkőnek számítottak, de a jelen kutatások célja már inkább az, hogy megértsük, hogyan élhetnénk és dolgozhatnánk huzamosabb ideig egy másik égitesten.
Újabb és újabb országok – köztük Japán, India és Kína – csatlakoznak a Hold kutatásához. A déli pólus különös figyelmet kap a felszín alatt rejtőző víz és más erőforrások miatt, amelyek fontos szerepet játszhatnak a jövőben tervezett bázisok létrehozásában. Eközben magáncégek is beszállnak a versenybe, akik gazdasági hasznot, bányászatot vagy akár turizmust is elképzelnek a Holdon.
Különböző űrszondák, például a Lunar Reconnaissance Orbiter, a Clementine vagy az indiai Chandrayaan-1, hozzájárultak ahhoz, hogy részletes térképeket, elemzéseket és lenyűgöző felfedezéseket készítsenek – például a vízjég jelenlétének megerősítését a sötét, elzárt kráterekben. Emellett egyre többet tudunk a Hold geológiai múltjáról, mágneses mezejéről és összetételéről is.
Felvetődik a kérdés, hogyan hat a Hold különleges elektromos környezete a kutatásokra, mennyire lehetne önellátó egy holdi bázis – például helyben előállított víz, oxigén vagy akár építőanyag révén –, illetve mire lesz képes a következő generációs autonóm landoló technológia. A folyamatos űrverseny és az együttműködések új hulláma mellett egyre nyilvánvalóbb, hogy a Hold kiaknázása tudományos, gazdasági és társadalmi szempontból is új fejezetet nyithat az emberiség életében.
