Az internet korában a hitelesség és a valóság érzékelése egyre nehezebbé válik, amikor deepfake-ek, álhírek és mesterséges intelligenciák manipulálják az információkat. Mégis, elhihetjük-e, amit saját szemünkkel látunk? Érdekes tények kerülnek elő, miszerint látásunk nagy részét agyunk generálja, nem pedig a szemünk érzékeli, miközben társadalmi előítéleteink, nyelvi hátterünk, sőt még nemünk is befolyásolja, mit és hogyan látunk.
A vizuális észlelés mindenkinél más, és kutatások szerint biológiai különbségek – például a tesztoszteron szintje – eltérő érzékeléshez vezethetnek a nemek között. Kultúránk és anyanyelvünk is szerepet játszik abban, hogy például egyes színbeli árnyalatokat külön egységként ismerünk fel.
Példákkal illusztrálják, hogyan lehet megzavarni, sőt felforgatni az érzékelést: kísérletek során embereket fejjel lefelé látó szemüvegekkel láttak el, és ezekhez is gyorsan alkalmazkodott agyuk. Ez arra világít rá, hogy az észlelt valóság kivételesen alkalmazkodóképes, és többnyire megszokásaink szerint alakul.
Az eredeti valóság azonban mindannyiunk számára szubjektív, és társadalmi szerepünkből, előítéleteinkből adódóan másként élhetünk meg ugyanazokat a helyzeteket, vagy értelmezhetjük ugyanazokat a képeket, eseményeket. Felmerül, vajon lehetséges-e megérteni mások teljesen eltérő valóságát, és hogy a tudomány milyen eszközökkel próbálja feltérképezni ezt a rejtett, belső világot.
