Az előadásban D. Fox Harrell az AI és a kreativitás kapcsolatát vizsgálja, és azt boncolgatja, miként alakíthatja át a mesterséges intelligencia a művészeti és kreatív iparágakat. A hangsúly nem pusztán a praktikus alkalmazásokon van; arról is szó esik, hogyan válhat az AI kifejező eszközzé, amely új lehetőségeket nyit meg a történetmesélésben és az önkifejezésben.
A beszéd érinti a szubjektív számítástechnika és az expresszív AI fogalmát, amelyek túlmutatnak az objektív, adatközpontú megközelítésen, és arra összpontosítanak, hogyan tudnak a technológiai rendszerek az emberi érzékelésen, értékrenden és élményeken keresztül jelentést hordozni. Felveti azt is, hogy a mesterséges intelligencia miként képes a kulturális játékosságra és improvizatív együttműködésre a felhasználóval.
Kiemelt téma a narratíva, vagyis a történetek, amelyek segítenek abban, hogy információt szervezzünk, döntéseket hozzunk és önmagunkat meghatározzuk. Szó esik arról is, hogy az AI miként járulhat hozzá személyre szabott, fejlődő történetek létrehozásához és digitális identitások – avatárok – formálásához, amelyek tükrözik a személyiséget, érzelmeket és a társadalmi kontextust.
A generativitás révén a mesterséges intelligencia nem csupán automatizál, hanem képes improvizációra is: az ember és gép közös alkotófolyamatának új útjait nyitja meg. Végül felmerülnek az etikus tervezés kérdései, például a transzparencia, az elfogultság elkerülése vagy a kulturális szuverenitás biztosítása – különösen fontos ez az őslakos közösségek és a globális dél esetében.
