A videó a wellnessipar kritikáját helyezi középpontba, és arra ösztönzi a hallgatókat, hogy gondolkodjanak el a folyamatos önfejlesztés nyomásán, amely főként újévkor erősödik fel. Felveti, hogy a „legjobb önmagunk” hajszolása egyre inkább a jelen pillanat örömeinek figyelmen kívül hagyásához és önelutasításhoz vezethet.
Tematizálja a társadalmi elvárásokat, például a „new year, new me” szlogent és az állandó optimalizálás kultúráját, amelyet a közösségi média és az influenszerek is felerősítenek. Megvizsgálja, miként profitál a wellnessipar abból, hogy hiányérzetet és elégedetlenséget kelt bennünk, miközben drágán eladja a különböző „megoldásokat”.
Felmerül a kérdés, vajon tényleg boldogabbak leszünk-e, ha minden hiányosságunkat megpróbáljuk kijavítani, vagy inkább megtanulnánk elfogadni magunkat az út során? Kitér arra is, hogyan válhat a folyamatos önfejlesztés egyfajta önbüntetéssé, és hogy a boldogság nem feltétlenül egy végállomás eredménye.
A videó több személyes példát, történetet és hallgatói kérdést dolgoz fel: szó van a párkapcsolati pénzügyekről, lehet-e csak „tökéletes” énünkkel belevágni egy kapcsolatba, illetve hogyan kezeljük a családi elvárásokat vagy kritikákat, például a szülők véleményét a súlyunkról vagy házasságunkról. Ezek alapján az előadó őszintén elgondolkodik azon, mikor kell valóban változni, és mikor vesz el a túlzott megfelelési vágy az élet örömeiből.
