A videó főszereplője két Sega Game Gear konzolt vizsgál, amelyeket egy néző juttatott el hozzá, miután a javítóműhely eredménytelenül próbálta megjavítani őket. A néző szerint a műhely azt állította, hogy kicserélte a kondenzátorokat, de a konzolok továbbra sem működtek, ezért végül „javíthatatlannak” nyilvánították őket.
Az első vizsgálatok során kiderül, hogy az egyik Game Gear kívülről viszonylag jó állapotban van, de nem ad életjelet, míg a másik valamelyest működik, de csak néhány vonal látható a kijelzőn, hangot nem ad ki. Bontás után a készülékek belsejében erősen szivárgó, elöregedett kondenzátorokat talál, amelyeket láthatóan nem cseréltek ki, ellentétben a javítóműhely állításával.
Az alkatrészek cseréje és az alaplap tisztítása közben érdekes felfedezések történnek: kiderül, hogy a javítóműhely vagy egyáltalán nem dolgozott az egyik konzolon, vagy csak részlegesen végezte el a munkát a másikon, de azt sem szakszerűen. Felmerül a kérdés, vajon meddig mehet el egy szerviz a hanyag vagy megtévesztő „javításokban”.
Eközben bemutatásra kerülnek a szennyeződések, a korrózió, valamint a szakszerű forrasztás és tisztítás folyamata is. A néző bevonása révén etikai és technikai kérdések merülnek fel a javítóműhelyek munkájának minőségével kapcsolatban, valamint azzal kapcsolatban, hogy érdemes-e bíznunk minden javítóműhelyben.
