Különleges helyet foglalnak el azok a videojátékok, amelyek játékmenetük szempontjából gyengék vagy nehézkesen játszhatók, mégis emlékezetes történetet és kiemelkedő atmoszférát kínálnak. Ezek a játékok gyakran zavarba ejtik a rajongókat, hiszen ötletes koncepcióikkal, meglepő témáikkal vagy egyedi karaktereikkel vonzzák be a játékosokat, miközben mechanikáik sokszor csalódást okoznak.
Felmerül a kérdés: mennyit nyom a latban egy jól megírt történet vagy atmoszféra, ha a játék alapjaiban véve frusztráló, unalmas vagy technikailag kiforratlan? A felsorolt játékok között vannak legendásan nehéz, szokatlan vagy kifejezetten problémás alkotások, amelyek annak ellenére lettek kultkedvencek, hogy sokszor a játékmechanika nem ér fel a történetükhöz.
Némelyik cím meglepő mellékvágányokra viszi a játékosokat, legyen szó egy bátor és sötét művészi vízióról, vagy éppen egy abszurd humorú adaptációról. Ezekben a művekben a karakterábrázolás, a mély pszichológiai témák, vagy akár a groteszk atmoszféra az, ami miatt évtizedek múltán is emlegetik őket. Az alkotók gyakran különös bátorságot mutatnak a megszokottól eltérő történetvezetésben, ám mégis: felmerül, hogy érdemes-e végigküzdeni magunkat a nehézkes játékmeneten a narratíva kedvéért?
