Az utóbbi években a pályakezdők számára meghirdetett állások drámai ütemben csökkennek, ami sokak szerint egyenesen „álláspokolipszishez” vezethet. A mesterséges intelligencia térnyerése, a politikai instabilitás és a gazdasági bizonytalanság mind hozzájárul ahhoz, hogy egyre kevesebben juthatnak be a munkaerőpiacra friss diplomásként.
Nem csak az amerikai és brit álláspiacon érzékelhető a zuhanás; világszerte kevesebb lehetőség adódik azoknak, akik most lépnének be a munka világába. Egyes iparágakban, például a jogászi és számviteli területen, az AI már olyan mértékben átvette a monoton, kezdő feladatokat, hogy a cégek hosszú távú működését is veszélyeztetheti az új munkaerő hiánya.
Szakértők felvetik, hogy ha a vállalatok most nem foglalkoznak a tehetséggondozással, pár év múlva komoly szaktudásbeli hézagok keletkezhetnek a szervezetükben. Ezzel egy időben a felsőoktatási intézményeken belül is terítékre kerül a kérdés: vajon ellátják-e a hallgatókat a jövőben szükséges, rugalmas készségekkel?
A felvetett problémák odáig vezetnek, hogy a múltból ismert modelleket – mint például a tanoncrendszereket – is újragondolják, miközben a vállalatok és a pályakezdők egyaránt keresik a helyüket a hirtelen átalakuló munkaerőpiacon. Viták tárgyát képezi, hogy az AI fejlődésével pontosan milyen készségek lesznek majd elengedhetetlenek, és érdemes-e még egyáltalán egyetemet végezni.
