Az alkotó őszintén mesél azokról a videojátékokról, amelyek túl nehéznek vagy fárasztónak bizonyultak számára. A megszokott sikertörténetek helyett ezúttal a kudarcokról, kudarcélményekről hallhatunk, rámutatva arra, hogy a játékosok gyakran csak a látványos eredményeket osztják meg.
Különféle címeket emel ki, amelyek a saját stílusából kilépve okoztak kihívást vagy csalódást. Többek között szó esik szélsebes akciójátékokról, egyszerűnek tűnő, mégis sokrétű kihívást jelentő indie játékokról, valamint klasszikus toronyvédelemről, ahol a magasabb nehézségi szintű kampányok és végeláthatatlan játékmódok során jelentkeztek a problémák.
A témák között szerepelnek azok a mechanikák, amelyek túlterheltté tették a játékélményt, például az optimalizálási kényszer, szűkös időkeret, vagy összetett, újragondolt szabályrendszerek. Az is szóba kerül, milyen az, amikor a DLC-k vagy kiegészítők eltávolítják a játékost az alapélménytől, illetve mikor vezet egy-egy különösen nehéz küldetés vagy játékmód teljes kiábránduláshoz.
A felvetett kérdések között ott van, hogy meddig van értelme kitartani egy nehéz, de népszerű játék mellett, mekkora szerepet játszik a frusztráció vagy a túlzott összetettség, illetve hol húzódik a határ a kihívás és a játékélmény között.
