A videó provokatív kérdést vet fel: mely játékok azok, amelyek nem a konzol technikai korlátait feszegetik, hanem éppen ellenkezőleg, kifejezetten gyengének mutatják be a platformot, amelyen futnak? Az epizód számos példát vesz górcső alá különböző korszakokból és rendszerekből, kezdve az NES-től a PlayStation-ig, a Sega Genesis-en keresztül.
Az elemzés során szó esik olyan NES-játékokról, mint a 1942 vagy a Ghosts and Goblins, amelyek gyenge képfrissítésükkel és kezdetleges programozási hibáikkal tűnnek ki. A műsorvezető kiemeli, hogy ezek a gyengeségek esetenként nem feltétlenül a hardver, hanem a tapasztalatlan fejlesztés számlájára írhatók.
A későbbi konzolokon sem ismeretlenek a hardver lehetőségeit alulmúló játékok. A PlayStation „Extreme Pinball” például hosszú betöltési időt és alacsony képfrissítést produkál egy egyszerű 2D-s játékban, míg a Sega Genesis olyan portokat kapott, amelyek egyszerű grafikával és krónikusan alacsony sebességgel futnak.
Az adás nem csak az esztétikai és technikai problémákat taglalja: felteszi a kérdést, hogy milyen fejlesztői döntések, programozási nehézségek vagy rossz eszközhasználat vezethetett ezekhez az eredményekhez. Szóba kerül az is, mennyire árthat egy gyengén sikerült játék egy amúgy erős hardver megítélésének.
Az epizód végül elgondolkodtat: vajon mi mindentől függ egy játék technikai minősége? Hol húzódik a határ a fejlesztői hibák és a hardver valódi korlátai között?
